Rövid leszek, de valamikor el akarom kezdeni. Október 1-i munkakezdésemhez nagyon közel, előző nap utazom ki Angliába. A repülőút eseménytelen volt, a leszállás előtti döcögéstől-rázkódástól eltekintve, de már edzett repülőutasnak tartom magamat, akinek ez meg se kottyan. A Heathrown szemerkél az eső, borús, igazi angol idő fogad. Az 5-ös terminálról csomagostul nagyon hamar kiérek, nyoma sincsn már a Naomi Campbellt is kiborító csomagkéséseknek. Az épület új, de elég jellegtelen.
Autóköcsönzés, a National Car-nál mindenki lengyel. Legalábbis akik nem beszélnek ügyféllel. Az Opel az Vauxhall, a jobb az bal, dehát ezt minden gyerek is tudja.
Szerencsére, Hugh kijött elém, ő lesz ma a sofőröm. Elindulunk Newbury felé, a HTC navigáció segít, bár egyszer egy táámfalnak irányít, de okosan nem követjük. Eseménytelen utazás következik, egy ebédtől eltekintve egy útszéli fogadóban, ahl a szomszéd asztalnál 3 fogatlan idős ember steaket eszik. Az, hogy fogatlan onan tudom, hogy elnézést kért az egyik hölgy a pincértől, hogy azért hagyta ott a húst, mert az 1 fogával nem tudta megrágni. Neat.
Aztn érkezés Newbury-be. Először bevásárlás a Sainsbury-ben, ahol megcsap a Little Britain érzés. Ezt inkább nem magyarázom. Mindenestre a pénztáros nő beszédes kedvében volt és részvétet nyilvánított, miután megtudta, hogy hosszab időre jöttem.
A szállás teljesen OK, főleg miután 5 percet kellett a kapunál álni a süvítő szélben és a permetező esőben. A berendezésről majd később.
